A fotoszintézistől a lótuszlevélig: A természet rendkívüli furcsaságokat hoz létre – elkápráztatnak bennünket, és néha szó szerint „zöldek” leszünk az irigységtől. A tudósok olyan anyagok és termékek kifejlesztésén dolgoznak, amelyek utánozzák a természeti csodákat. És ezt sikerrel teszik, amint azt a híres „lótusz-effektussal” működő öntisztuló felületek feltalálása is mutatja. Ami a „sokféle tulajdonságú és különböző célokra szolgáló ragasztóanyagot” illeti, a természet gazdag kutatási alapot kínál. Ahol élet van... ott tapadóerő is van.
Itt van például a cukor: kémiai anyagcsoportként, szénhidrátok alcsoportjaként és a sejtek szintjén is kitűnő energiatároló, és létfontosságú a növény- és állatvilág számára. Ám ez még nem minden: Bizonyos körülmények között a cukor hatékony ragasztóként is működhet. Minden gyerek, aki vattacukor elfogyasztása után megnyalta ragacsos ujjait, tapasztalatból tudja ezt. Mert például ha nedvesség éri, a cukorkristályokban lévő víz és oxigén elválik egymástól, a reaktív hidrogén pedig újra kötődni akar, és mindenhez hozzátapad, amit csak talál.
