Fotók a legutóbbi vakációjáról, gyermekrajzok, a bolhapiacon talált régi festmény – a képek személyes vonást adnak a nappalinak, és élettel töltik azt meg. De hogyan kell ügyesen megmutatnia kedvenc képeit? A megfelelő rögzítőrendszerrel ez nagyon egyszerű!
Lenyűgöző! Tippjeink képek bemutatásához
Trendek
A képek eredetiséget adnak egy szobának. Rengeteg módja van, hogy művészi módon rendezze el vagy akassza fel őket. Összeállítottuk a legjobb lehetőségeket az Ön számára.
Ez klasszikus képelrendezés.
Elegáns és egyenesvonalú
Ha kedveli a klasszikus és rendezett megjelenést, akkor az egyenesvonalú megjelenítés a tökéletes megoldás. Több képet egymás mellett, azonos magasságban helyezhet el. „Remekül néz ki, amikor a kapcsolódó motívumokat, például fotó- vagy képsorozatot egymás mellé, hasonló keretekbe akasztják” - magyarázta Sebastian Krawinkel dizájner.
„Nagyszerű hatást érhet el, ha a motívumok színvilága és a keretek anyaga megjelenik a szoba bútoraiban is.”
Sebastian Krawinkel
dizájner
Sebastian Krawinkel
látványterveket készít filmekhez („80 nap alatt a Föld körül”, „Becstelen brigantik”, „Négyen a bank ellen”)
Egyik a másik után
A képek rácsba rendezése rengeteg türelmet és precizitást igényel! Nagyon fontos: A képek közötti távolságnak minden oldalon azonosnak kell lennie. Az ideális távolság kb. öt centiméter. Sebastian Krawinkel dizájner tippje: „Nagyszerű hatást érhet el, ha a motívumok színvilága és a keretek anyaga megjelenik a szoba bútoraiban is.”
Rácsos elrendezés – a legalkalmasabb azonos formátumú képekhez, ugyanolyan kerettel és hasonló képmotívumokkal.
145–160 centiméterrel
a padló felett – itt kell elhelyezni a kép közepét. Ez az irányadó szabály a múzeumok számára is a műalkotások kiállításakor.
Forrás: Kunsthalle Hamburg
A vonalakon belül maradni – a különböző képek egy képzeletbeli keretben, például ovális formában vannak elrendezve.
Bekeretezve
Különböző méretű képekhez leginkább egy képzeletbeli keretet használhat. A vonalakon belül való elrendezés előnye: nincsenek egyenletes távolságok vagy előre meghatározott megtekintési szögek. A motívumok meghatározott formában vannak elrendezve. Ez lehet kör, ovális, négyzet vagy szív alakú. A legjobb, ha a forma oldalsó széleit előzetesen maszkolószalaggal jelöli meg. Ezután felakasztja a legnagyobb képet, és a fennmaradó műalkotásokat az álló és fekvő formátumokat keverve helyezi el.
Szentpétervári megjelenítés – a szentpétervári megjelenítést szalonmegjelenítésnek is nevezik. A motívumokat egymás mellett helyezik el, és szinte egy egész falat lefednek.
Sok kép – egyetlen remekmű
Számtalan kép egymás mellett – a padlótól a mennyezetig: A szentpétervári Ermitázs, a világ egyik leghíresebb múzeuma indította el ezt a trendet. A szentpétervári megjelenítés egykor a nemesi osztály gazdagságát mutatta be. Ma nincs szükség drága festménygyűjteményre ahhoz, hogy rendkívüli legyen. Csak sok változatos kép szükséges hozzá! Ahhoz, hogy a megjelenés egésze harmonikus legyen, egyszerűen ismételjen meg bizonyos keretformákat, hasonló színkombinációkat vagy tartalmakat.
Kezeld rugalmasan!
Képkeret vagy vászon: a döntés nem kell, hogy véleges legyen. A tesa állítható öntapadós akasztószögeivel és akasztócsavarjaival csupán néhány egyszerű lépésben, apró és nagyméretű műalkotások is rögzíthetők a falra. Mivel könnyen és nyom nélkül eltávolíthatóak, így a kreatív belsőépítészek bármikor új képeket álmodhatnak a falra.
Rögzítés kalapács és szög nélkül
Az akasztószögek megbízható megoldást jelentenek a falra való rögzítéshez – anélkül, hogy elő kellene venni a szerszámos ládát.
Tippek és trükkök
Előzetesen készítsen papírsablonokat a képekről, és tesa ragasztószalaggal rögzítse őket a falhoz, hogy meg tudja határozni a képek pontos helyzetét.
A szobában már meglévő vonalak segítenek a képek elrendezésében. Például egy ajtó vagy ablakkeret felső széle, de akár a villanykapcsolók helye is. Így könnyű a képeket egy sorban elrendezni.
Az emberi szem számára három vagy más páratlan számú kép kombinációja harmonikusabbnak tűnik.
A képelrendezés kifejezőbbé válik, ha kiválaszt egy színt a képből, és ennek megfelelően festi be a műalkotás mögötti falat – minél sötétebb a szín, annál jobb.